Amikor azt kérdezik tőled milyen volt egy étterem, általában arra céloznak, milyen volt az étel. És a válasz is nyilván erre jön.
Pedig mennyivel bonyolultabb a helyzet!
Ha életem eddigi legkellemesebb éttermi élményére, arra a bizonyos Róma belvárosának szűk utcájában eldugott kis Brasserie-re gondolok, nem is emlékszem mit ettem. Viszont pontosan emlékszem a felszolgálóra, a helyre, a hangulatra és az érzésekre. Te mire emlékszel?
Várj, ez nem a konyha, ez az emberi agy. Ugyanis általánosságban sokkal jobban emlékszünk az emberi kapcsolatokra, mosolyra, kedvességre, szép gesztusra mint egy ételre.
Igazságos? Vagy nem? Ez van!
És itt kezd izgalmas lenni a dolog, ugyanis ez kifogyhatatlan lehetőségetet ad a jó éttermeknek, mivel igazából a cél a játék az érzésekkel és érzelmekkel.
Itt válik érthetővé a Felszolgáló óriási felelőssége, a világos koncepció mentén kivitelezett enteriőr, a menü, borlap, cocktail-ok, stb. háttérzenéstül és mindenestül.
Szerintem a jó étterem az, ami egy eredeti koncepció mentén játszik az “érzékeinkkel” és nyújt maradandó élményt minden szempontból.
Ilyen helyekre kell hetekkel előbb foglalni, vagy több száz kilométert utazni egy vidéki faluba. És megéri!
Gondok akkor jönnek amikor az érzékeinket nem elégítik ki és valamelyik része az élménynek nem teljesedik ki, vagy egyszerűen csak a szomszéd hely ügyesebben csinálja. A jól menő étteremre könnyű magyarázatot adni, de egy kihívással küzdő étteremnek 1000 megfejthetetlennek tűnő oka lehet.
A vendégélmény melyik része az ami gyengélkedik? Miért? Mi a megoldás?
Ennek kiderítésében és megoldásában nyújtok segítséget.
Kezdésnek máris itt egy örök igazság: minden kihívás egy újabb lehetőség.
És ez tényleg így van.
